Költségmentes munkaügyi perek - Elvonási tünetek

A munkavállalók többsége januártól ismét költségmentesen perelheti munkaadóját. Az elmúlt két évben ez nem így volt, ezért a munkaügyi perek száma a tizedével csökkent.

A gazdasági válság okozta tömeges elbocsátási hullám ellenére egyre kevesebb a munkaügyi per. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szerint 2008-ban 24 086 eljárás indult, 2452-vel kevesebb, mint 2007-ben, és hasonló arányú csökkenésre lehet következtetni 2009 első félévének adataiból is. Szakértők szerint nem a vitás esetek száma csökkent, hanem a munkaügyi perek költségmentességének 2008 februári megszűnése vette el a munkavállalók kedvét attól, hogy igazuknak a bíróság előtt próbáljanak érvényt szerezni.

Árulkodó jel, hogy éppen a leggyakoribb és legaktuálisabb - a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos - jogviták száma jóval nagyobb arányban, 18 százalékkal csökkent 2008-ban. Igaz, a második legnagyobb ügycsoport, a munkabér és egyéb anyagi juttatások elmaradása miatt indított perek száma még nőtt is, 7,5 százalékkal. A dolgozók pereskedési kedvét valószínűleg az is mérsékelte, hogy a válság következtében sok cég felszámolási eljárás alá került - tette hozzá a HVG kérdésére Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke. Márpedig ebben az esetben a munkaügyi per nem sokat ér, hiszen mire az eljárás befejeződik, többnyire már nincs kin végrehajtani az ítéletet.

A munkavállalói költségmentesség megszűnése anyagilag fölöttébb kockázatossá tette a munkaügyi pereskedést. Míg korábban a pert indító dolgozónak akkor is csak az ügyvédjét kellett megfizetnie, ha végül veszített, 2008 februárjától az illetéket és a költségek egy részét is bevasalták rajta. ?A pertárgy értékének hat százalékát kitevő illeték már önmagában is viszonylag nagy összeg, ráadásul pervesztesség esetén a munkáltató ügyvédi és szakértői munkadíját is a munkavállalónak kellett megfizetnie, ami összességében már több százezer forintra is rúghatott" - foglalta össze a fizetnivalókat a HVG-nek Szűcs László, a Réti, Antall és Madl ügyvédi iroda munkajogásza. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek esetében például a 12 havi átlagkereset összege a pertárgyérték, ami bruttó 100 ezer forintos keresetnél is több mint 70 ezer forint. A hosszabb munkaviszony utáni többmilliós végkielégítésért pereskedő munkavállaló pedig egész vagyont kockáztat.

Az ügyvédi óradíjak tízezer forintnál kezdődnek, de százezres sztárgázsira is akad példa. Egy egyszerűbb, négy tárgyalásból álló ügyben is összejöhet 25-30 órás ügyvédi számla, ám a perek nagy része jóval tovább, általában 1,5-2 évig is elhúzódik. A vesztes munkavállalók szerencséjére a munkaadók által felfogadott ügyvédek megfizetendő munkadíját a bíróság mérsékelni szokta, ám a pertárgyérték 5 százalékának megfelelő összeget általában így is ki kellett pengetniük az ellenfélnek. Gyakran szakértőkre is szükség van, s az ő díjazásuk is több tízezer forinttól százezres nagyságrendig terjed. A bíróság engedélyezhetett ugyan személyes költségmentességet, ám csak azoknak, akiknek a jövedelme - a velük együtt élő házastárséval együtt - nem haladta meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, ami 2008 óta havi 28 500 forint.

Mivel a vesztes per sok munkavállaló családi büdzséjében komoly érvágást jelentett, a kétes kimenetelű esetekben az ügyvédek általában megpróbálták lebeszélni páciensüket arról, hogy bírósághoz forduljanak. Márpedig munkajogászok szerint csak az esetek ötöde csont nélküli, vagyis olyan, amelyet gyakorlatilag nem lehet elveszíteni. Az ügyek többségében nehéz bizonyítani a jogsértést, hiszen a beidézett tanúk éppen azok a kollégák, akik tarthatnak a munkaadó megtorlásától, a dokumentumok pedig gyakran eltűnnek. S bár a munkaadók gyakran panaszkodnak, hogy a bíróságok úgymond túlságosan dolgozópártiak, a valóságban nem ez a helyzet. Handó Tünde egy 2004-es felmérést idézett, amely szerint a vizsgált időszakban mindkét fél nagyjából ugyanolyan arányban nyert pert. ?Az viszont igaz, hogy amennyiben egyes tények nem megfelelően bizonyítottak, vagy ha a bizonyítékok ellentmondásosak, ezt a munkaügyi bírák általában a munkavállalók javára értékelik" - tette hozzá Szűcs.

A szakszervezetek azonnal tiltakozni kezdtek a költségmentesség megszüntetése ellen, sőt az igazságszolgáltatás berkeiben is sokan ellenezték a szigorítást. Végül a kormányzat is visszavonulót fújt, bár arra költségvetési és szakmai megfontolásokból nem volt hajlandó, hogy a minden munkavállalónak járó teljes költségmentességet visszaállítsa. Ehelyett a 2009 második felére megszületett kompromisszum alapján az év végén módosították a polgári perrendtartásról szóló törvényt, és bevezették a munkavállalói költségkedvezmény jogintézményét. Az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelet szerint január elsejétől azok a munkavállalók élvezhetnek költségmentességet, akiknek a havi átlagkeresete nem haladja meg a bruttó átlagkereset két évvel korábbi értékének a kétszeresét, ma mintegy 400 ezer forintot. (Ez a folyamatban lévő perekre is vonatkozik.)

Becslések szerint a kormányzati döntés a munkavállalók 92-93 százaléka számára teszi könnyebbé és olcsóbbá a pereskedést. A szakszervezetek magasabb - az úgynevezett járulékplafonhoz kötött, 2010-ben havi 600 ezer forintos jövedelemnek megfelelő - határt szerettek volna kialkudni, hogy a topmenedzserek kivételével csaknem mindenki ?ingyen" pereskedhessen, ezt azonban a kormányzat elutasította.

Márk Edina